Gyermekparlament 2016

A Nevelőotthonok Nemzetközi Szövetsége Magyarországi Egyesülete az EMMI támogatásával 2016. novemberében megszervezte a Gyermekparlamentet a szakellátásban élő gyermekek részére, mely egyesületünk hagyományos, évente megrendezésre kerülő programja, ami minden évben más problémakört jár körbe.

A projekt keretében első ízben több vidéki gondozási hellyel vettük fel a kapcsolatot, majd tréninget tartottunk három helyszínen, ami a későbbi parlamenti ülést hivatott előkészíteni. A tréningek Dóka Rita, valamint a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács közreműködésével valósultak meg.

Az első tréninget Budapesten, a Griff Hotel két konferenciatermében 2016.november 11-én tartottuk, a másodikat Pécsett a Civil Közösségek Házában 2016.november 14-én, az utolsót pedig 2016.november 16-án az Agóra Élménytudomány Központban, Debrecenben.

Az idei év kiemelt témái:

„Áldozattá válás – Segíteni és segítve lenni”, valamint

„Nevelési módszerek gyermeki szemmel”.

A tréningeken 30-30 gyermek, összesen 90 fő vehetett részt. A három tréningen kiválasztott 10-10 gyermeket pedig 2016. november 22-én gyermekparlamenti ülésre hívtuk Budapestre, ahol elmondhatták véleményüket, javaslatokat fogalmazhattak és szavazhattak meg. A plenáris ülést megelőzően, november 21-én csapatépítő programmal vártuk a résztvevőket a Griff Hotelben, mely helyszín egyben az éjszakai szállást is biztosította a programra érkezőknek.

A plenáris ülést idén dr. Simó-Papp Kitti, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gyermek-és Ifjúságvédelmi Osztályának delegáltja vezette le. Az eseménysorozat lebonyolítását 22 önkéntes segítette.

Mind a tréningek, mind pedig a kétnapos rendezvény ideje alatt gondoskodtunk a részvevők teljes körű ellátásáról. Fontosnak tartottuk továbbá a rendelkezésre álló idő minél hasznosabb kihasználását, így a plenáris ülést megelőző este a Láthatatlan kiállítást, majd másnap az Országházát nézhették meg közösen.

A plenáris ülés tapasztalatai

A kérdések mentén az alábbi megállapítások születtek, melyeket a rövid szünet utáni szavazási szakasz is megerősített:

1. Szükség van a gyermekekkel kapcsolatos előzetes vizsgálatra, a problémás gyerekek szűrésére.
2. Igényként fogalmazták meg (kiemelten a gyermek –és lakásotthonok lakói) a 2 nevelő jelenlétét;
3. Állandóan visszatért a kötődés, odafigyelés és szeretet igénye: a nevelő legyen gyerekközpontú, szeresse a munkáját, lehetőleg szenvedélyesen, valamint szükség esetén legyen ott, szakítson időt a gyermekre, a beszélgetésre, a problémákra;
4. Felmerült, hogy időszakonként a nevelők vegyenek részt szakmai továbbképzéseken, szakmaközi egyeztetéseken, cseréljenek egymással véleményt;
5. A neveltek közül a nevelőszülőknél élők sokkal inkább elfogadják a testi bántalmazást (pofon) a nevelési módszerek részeként, mint a lakásotthonban nevelkedők.
6. Teljesen egyetértettek abban a gyermekek, hogy több közös programra van szükség, ami célt és attitűdöt formál, orientál, személyiséget fejleszt;
7. A külsős programok mellett megemlítették, hogy szeretnének a veszélyekről információt kapni (de nem nevelőtől), hanem külsős szakembertől (orvostól, rendőrtől);
8. Megosztotta a véleményt az idősebb nevelt bevonása a nevelési folyamatba (maximum, ha nagyon pozitív életutat járt be);
9. Megállapították, hogy az áldozattá válás mögött nem kizárólag az információhiány és figyelmetlenség, naivitás húzódik, hanem az alábbiak:

• szeretethiány, örömszerzés hiánya
• kötődés hiánya, támogató kapcsolat hiánya
• céltalanság, motiválatlanság
• érzelmi töltés és biztonság hiánya: máshol keresi a törődést, félreértelmezi a szeretetet, szerelmet
• célok támogatásának hiánya (kapcsolódik a támogató jelenlét hiányához)

10. Szükség van a nevelők részéről a támogatásra, a célok segítésére (akár külsős sportklubbal történő kapcsolat kialakítása mellett, vagy egy zenei együttes bevonásával) – az új utak feltárásához;
11. S kimondták, hogy elkerülheti a fiatal a prostituálódást, ha kap szeretetet, törődést, figyelmet és tiszteletet, és következetes nevelési módszereket (egyensúlyban lévő büntetés és jutalmazás);
12. A jelen lévő fiatalok egybehangzóan állították, hogy a lelki bántalmazás (gúnyolódás, cikizés, káromkodás, gyalázkodás akár nevelő részéről) sokkal fájdalmasabb, sokkal kapcsolatrombolóbb, mint a testi erőszak.
13. A kiközösítést viszont a csoport nagy része nem sorolja a bántalmazás körébe.
14. A szobafogság is bevált nevelési módszer a gyermekotthonokban (az ételmegvonás, zsebpénz visszatartás mellett);
15. A zsebpénz növelését mindenki prevenciós megoldásnak tartotta 1 fő kivételével, aki kimondta: „a pénz nem boldogít, és úgysem tudunk bánni vele.”;

A záróbeszéd során 4 diák foglalta össze az elmúlt napok tapasztalatait, s megerősítették bennünk a hitet, hogy odafigyeléssel, meghallgatással is sokat tudunk tenni a fiatalokért, valamint igenis szükség van programokra, melyek a gyerekek-nevelők-rendőrök-önkormányzati dolgozók és egyéb segítők közti együttműködést erősítik. Hisz közös a cél, legyen közös az út is, mely egy irányba vezet.

Zárógondolatok

 A program során idén is erősödött bennünk az érzés és a tudat, hogy a növendékeket meg kell hallgatni. A gyermekparlament lehetőséget teremt arra, hogy a gyermekek véleményét megismerjék a felnőttek, a szakmában dolgozók és döntést hozók egyaránt. Továbbá a gyermekek gyakorolhatják a kulturált véleménynyilvánítást és erősíthetik az érdekképviseleti készségeiket, s nem utolsó sorban felejthetetlen élményekkel gazdagíthatjuk életüket.

A gyermekek, azaz a „szolgáltatást igénybevevők” megállapításait írásos formában megküldjük az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságának, valamint az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központnak (OBDK).

A gyermekparlament idei munkásságáról egy kiadvány is készült, melyből a résztvevők is kapnak egy-egy példányt.

(Kiadványért kattintson ide! )